Online Users

Friday, September 09, 2005

Az elmúlt öt hónap történései2

A kollégák az első perctől kezdve nagyon barátságosak, segitőkészek voltak. Különféle kéréssel / kérdéssel fordultam feléjük, amennyire tőlük telt igyekeztek útmutatást adni. A csapat felépitése vegyes: a szűk technológusi team mára már 15 főre nőtte ki magát. Ebből egy fő ’lead engineer’, ketten ’principal’ beosztásban vannak, összesen négyen dolgozunk ’senior engineer’-ek és a fennmaradó nyolc fő öt évnél kevesebb szakmai tapasztalattal biró mernök. Termeszetesen nem mindenki ’tőzsgyökeres’ ausztrál. Két indiai, egy indonéz, egy maláj valamint egy zimbabwei szinesiti csapatunkat.
A feladatok hamar körvonalazódtak, s ahogy már korábban irtam én is tevékeny részesévé váltam a ’nagy műnek’. Heti rendszerességgel tartott meeting-eken beszéljük meg a teendőket. Mindenkinek alkalma és lehetősége van ilyenkor a munkájáról beszámolni a ’szűk’ csapat előtt. A munka előrehaladtával néhány szerződéses kolléga csatlakozott illetve vált ki a csapatból; a jó csapatszellemet minősiti hogy többször voltunk előre megszervezett ’búcsuztató’ vacsorákon, amikor egy-egy kolléga kiválása alkalmából hangulatos, vidám órákat töltöttünk együtt.
A feladat(ok) komolyságát és sokaságát jelezte április környékén az, hogy a normálisnak számitó heti 40 órás munkaidőt megemelték 45-re, majd 50-re. Most az utóbbi hetek hajrájában már 55 órázunk, de (ha lehet mondani) poén az egészben az hogy - itt mivel semmi sincs ingyen - a túlórát kifizetik. Saját bőrömön tapasztaltam otthon, hogy mindentől függetlenül az ember mindig ugyanannyi pénzt latott a bankszámlakivonatán; akár csak alibiből jart be a munkahelyére, akár meggebedt hónapokon keresztül a munkában...
A sok munkához még annyit hozzá kell tennem, hogy a project elején kb 8 fősre volt tervezve a csapatunk. Ahogy egyre inkább ástuk magunkat bele a tennivalókba, úgy tudatosult mindannyiunkban (főleg a project vezetőkben) hogy további munkaerő(k)re van szükségünk. Nem tellett sokba és az időszakos erősités megérkezett. Ez is újdonság volt számomra, hisz Magyarországon mindegy hogy mennyi munkánk volt (az utóbbi időszakban szerencsére nem kevés), de azt mindig az adott emberállománnyal kellett elvégezni. Az meg már az illető egyén baja, ha rá kiszabott feladatokkal határidőre nem végez (ejnye-bejnye...)
Havi rendszerességgel péntek délelőttönként egy ’morning tea’ nevű összejövetelen a project vezetői barátias hangulatban ismertetik, hogy éppen hol állunk / mik a teendők / kulcsfontosságú elérendő célok. Ezekre a ’nyitott’ beszélgetésekre mindenkit meghivnak; igazán közösség kovácsoló jellege van az ilyen és ehhez hasonló megbeszéléseknek.
Időközben a cég szokásos, évi ’performance review’-ján az általam végzett munka mennyiségi és minőségi értékelése mellett a számomra fontosnak tartott szakmai és szemelyes jellegű kérdéseket beszéltük végi 6-szem közt a lead enginner-rel és a cég itteni irodájából a process team vezetőjével. Megnyugtató és örömteli volt számomra az objektiv és részletes értékelés, amit a közvetlen főnököm mondott. A performance review eredménye képpen ’exceeds expectations’ értékelést kaptam és ami igazán bizakodásra adhat okot a contract pozicióból előnyös feltételekkel biró staff pozicióba kerültem.